A múltkori két projektet befejeztem, de sajnos újabb képet nem tudok mutatni, mert
a) a kendőt nem tudom még kiblokkolni
b) a pulcsit meg nem hordtam még (jó, ez rossz kifogás, mert készültek róla képek, csak nem túl jók...)
Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép,
Ígéretemhez híven elkezdtem (mi mást is csináltam volna?) még múlt héten az Out of Darkness kendőt, amivel szépen haladgatok, és még nem is rontottam el benne semmit. Habár a kezdés kicsit nehézkes volt, először vastagabb tűvel fogtam neki, próbáltam provisional cast ont használni ahhoz a két szemhez, amivel el kell kezdeni, aztán miután kötöttem úgy tíz sort, teljesen összegubancolódott az a mini-gombolyag, amit a végének keresése közben túrtam ki a gombolyag közepéből. Szóval a kicsomózáshoz vissza kellett bontanom a kezdeményt. De azóta rendületlenül kötök.
Mivel az eredeti mintát 400 m fonalra írták, nekem meg 700 van, ezért egy adaggal tovább kötöttem a simakötéses részt, de azért beleraktam egy lifeline-t, hátha úgy döntök, hogy belefér még egy adag, akkor könnyű legyen visszabontani. Szeretném minél jobban kihasználni ezt a 700 métert. Szerencsére a minta jól alakítható, megmondja, hogy hol lehet többet ismétleni, úgyhogy ezen nem kell gondolkozom. :)
Kábé egy éve tudtam meg, hogy létezik olyan, hogy podcast. Sajnos már nem emlékszem, hogy hogyan bukkantam rá, de arra kristálytisztán, hogy melyiket kezdtem el nézni. Az elején úgy gondoltam, hogy micsoda időpazarlás, de aztán szép lassan egyre több csatornára iratkoztam fel. Volt egy pár másik csatorna is, amiből egy-két részt megnéztem, de nem nyerték el a tetszésemet. Azért most már kezd lecsengeni ez a mánia, nem nézem a feliratkozottakat hétről hétre, csak ha nincs jobb dolgom.
No de kik azok, akiket mindig nézek?
LoveSockWool
Sara amerikai, van három gyereke, és imád zoknit kötni (az elsőt), viszont a másodikat valahogy sose sikerül befejeznie. Mindig azt köti, amihez kedve van, ami miatt mindig tele vannak újdonsággal az epizódjai. Nagyon közvetlen, az elején kicsit zavart, hogy ilyen harsány, de aztán megszoktam. Az epizódok hossza 25-40 perc között váltakozik, jelenleg 29 résznél tart.
Akkor nézem őt, ha zokni- és vidámsághiányom van.
Knitting Expat
Miután Sarát megtaláltam, rákerestem youtube-on arra, hogy "knitting podcast", így dobta ki Minát a gép. Mina Bahrainben lakik, van két macskája, és úgy köt, mint egy gép. Egy pulóver egy hét neki, januárban több mint harminc pár zoknit kötött fogadásból, emellett projekt táskákat varr, meg mintákat tervez. Kb. egy évvel azelőtt tanult meg kötni, hogy elkezdte a podcastját, ami most a 64. résznél tart. Szereti a szivárványos dolgokat, és sosem hagy félbe projekteket. Egy rész 1.5 és 2 óra között van, ami bevallom őszintén, nekem túl sok, így jó ideje már csak a wipjeit és a befejezett projektjeit nézem meg. Így biztos lemaradok pár érdekes technikai tippről vagy hasonlókról, de nekem ennyi is elég.
Little Bobbins
A két harsány hölgyemény után erős váltás volt, amikor ráakadtam Danira, aki egy brit nő, és ehhez hűen irtó visszafogott. Az elején nagyon furcsálltam, hogy teljesen kifejezéstelen arccal mondott olyanokat, hogy "I am so excited", de aztán rájöttem, hogy ő tényleg izgatott, csak máshogy fejezi ki. Jelenleg az 50. résznél tart, egy epizód kb. 1 órás. Amit nagyon szeretek benne, azok a színek, amiket összeválogat a projektjeihez, (pasztellszínek! De ha nem azok, akkor is nagyon ízlésesen választ) meg az egész ház, amiben él (pasztellszínek! hobbiszoba!). Nagyon aranyos, ahogy az anyukájával egymásnak készítenek dolgokat. Ja, és persze a címadó Bobbins, a csivava is cuki, bár azért néha felvonom a szemöldököm, amikor csak úgy habra eteti jutalomfalattal.
Stitched in Sweden
A többi podcastban gyakran hallottam ezt a nevet, így kénytelen voltam belenézni, hogy mi lehet az, ami ennyire népszerű. Nos, nem csalódtam, Maria podcastja azóta is a kedvencem. Az amerikai Maria Stockholmban él a svéd barátjával, és egyszerűen minden projektjéért odavagyok. Ha bármelyiket nekem adná, simán hordanám. Ebből kifolyólag volt már, hogy tőle szereztem az inspirációt a következő projektemhez, illetve a mintáiból is vettem már. Szereti a visszafogott, tompább színeket, a több színnel való kötést (elvégre Svédországban van), és a kedvenc részem minden epizódban a technikai tippek, amiben többször mondott már újat, és nagyon jól el tudja magyarázni. (Általában amit ilyen tippként osztanak meg, az számomra nem újdonság.)
Ő az, akinek ha kijön egy új epizódja, csapot-papot otthagyok, és megnézem.
Yarngasm
Kristin aka Voolenvine New York-i, és a podcastja lassan közeleg a 200. részhez. Ugyan nem lenne meglepő az ellenkezője, de nem, nem láttam az összes részt, amik kb. 50 percesek. Kristin szereti a goth, sötétebb színeket, főleg kisebb projekteket köt (kendőket, zoknikat), de mellette fon, fonalat fest (eladásra), illetve mostanában rengeteg ruhát varr.
Handmade and woolen (tinypaperfoxes)
Jennie célja az, hogy csak saját készítésű ruhákat hordjon. Emiatt nagyon inspiráló, hogy mindig valami olyat köt, amit aztán hordani is fog, és megvannak a jól bevált színei, amiket szépen tud egymással kombinálni. Ráadásul kezdő varró, mint én, ezért együtt tudok vele érezni, amikor a varrás nehézségeiről beszél, illetve a tippek, amiket megoszt, hasznosak számomra.
A férje, Devon pedig fon, idénre az a terve, hogy 12 amerikai birkafaj gyapjúját fonja meg és festi be természetes festékkel. Sajnos engem a fonás annyira nem vonz, ezért bevallom, az ő részeit néha eltekerem. De köt is, most egy pulóvert saját magának.
Eddig New Yorkban laktak, de most elköltöztek Vermontba, ezért volt egy pár hetes szünetük. Egyébként pedig kéthetente jön az új epizód, ami általában több mint egy óra hosszú.
Mondhatom, hogy ez a másik kedvencem, Jennie ruháit is szívesen hordanám.
Remélem, ha eddig is néztél podcastokat, a listám alapján találtál új kedvenceket, vagy ha még nem kóstoltál ebbe bele, akkor kipróbálsz egyet-kettőt! :) Ha nézel, Neked kik a kedvenceid?
Szerda is van, wip is van, hát miért ne írjak egy ilyen bejegyzést? Ugyan a neve angolul (WipWednesday) jobban hangzik, de mivel sok blogon láttam már a heti rendszerességgel megjelenő bejegyzéseket, úgy döntöttem, én is beállok a sorba. Persze minden héten nem lesz ilyen, mert nem vagyok villámgyors, ami a projekteket illeti, de amikor összegyűlik egy bejegyzésrevaló újdonság, akkor majd írok róla egy összefoglalót.
Nézzük csak, min ügyködöm mostanában. A fő projektem a Rock Island kendő, amit Barka Szitakötőből kötök. Ezt a fonalat másodkézből vettem, miután megszűnt a bolti forgalmazás, emlékszem, jól ki lettem röhögve, miután közöltem, hogy babakardigán lesz belőle. Mármint játékbaba. (Mert hát ugye, nyilván csak kendőt szabad kötni a finom merinóból. Nem akartam elmagyarázni, hogy a babáim százszor többe kerülnek, mint egy gombolyag merinó...) Aztán tényleg nem lett belőle kardigán, egy babakendőt kötöttem pár grammjából, aztán meg csak rakosgattam ide-oda, persze Trentóba is kihoztam, hátha megjön az ihlet. Végül nemrég eszembe jutott, hogy már évek óta meg akarom kötni ezt a kendőt, úgyhogy neki is vágtam.
Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép,
Persze nem ment olyan könnyen, ahogy azt elképzeltem. Ilyen vékony fonallal, meg úgy, hogy általában szorosan kötök, olyan kínszenvedés volt a k2tog-okat lekötni, hogy életemben először éreztem át a csipketűk létjogosultságát. Aztán úgy 10 ismétlés után kezdtem ráérezni, és ösztönösen lazábban vezettem a fonalat, hogy ne szívassam nagyon meg magam. De nem haladtam így se túl gyorsan vele. Április közepén kezdtem, és ugyan már a finisben vagyok, de magamat ismerve örülhetek, ha befejezem május végéig.
Aztán itt van a másik, az Owls pulcsi, amit úgy gondoltam, hogy soha nem fogom megkötni, mert jó minőségű fonalból még az XS-es mérethez való mennyiség is egy vagyonba kerül. Aztán Eindhovenben járva egy fonalbolt leárazott részlegén találtam 10 gombolyag Schachenmayr Boston Sun Pastellt, 1 euró / gombolyag áron. Hülye lettem volna nem megvenni. :)
Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép,
Viszont sajnos nem olvasgattam a többi ravelrys projektet (pedig általában szoktam), illetve amikor olvastam, akkor sem fogadtam meg a tanácsokat. Így lett túl szűk hónaljban, miután felpróbáltam. Úgyhogy vissza fogom bontani hónaljig (szerencsére alulról kötött, vagyis felül van vége). De még nem vettem rá magamat...
Ami a jövőbeni terveket illeti, egy gombolyagon kívül az összes fonalat hazavitettem szüleimmel, amikor nemrég meglátogattak. Ez az egy gombolyag pedig egy Bilum Pukpuk Erika színben, ami jelenleg az egyetlen kézzel festett fonal, amit birtokolok (és nem én festettem). Még nem vagyok benne biztos, hogy mi készül belőle, de ha befejeztem a fentieket, mindenképpen belebökök!
Tudom, hogy ez eléggé first world problemnek tűnik, de ez az, ami engem mostanában a leginkább aggaszt, és emiatt érzem úgy, hogy nem haladok semmivel.
Most itt Trentóban nagyon barátságos órarendünk van (értsd: napi egy, de maximum 2 óra, amik közül az egész héten egy órára kötelező bejárni), ezért rengeteg a szabadidőm. Viszont nem foglalkozom olyan sokat a dolgaimmal, ahogy szeretnék, magyarán teljesen szétszórt vagyok.
Például van, amikor hetente négyszer is elmegyek futni, aztán hetekig csak hetente egyszer, mert most már eljutottam odáig, hogy sok idő, mire rendesen elfáradok. Aztán ott a kötés, amit van, amikor csinálok, van, amikor nem. Most például igen, de mivel most csak egy csipkekendő van a tűkön, ezért például sorozatnézés vagy óra közben nem tudok kötni. Ja, és a macerássága miatt több nap sem vettem a kezembe, mondván, hogy nem tudok vele eleget haladni, ha elkezdek dolgozni rajta. Ami hülyeség, mert sok kicsi sokra megy. Sajnos a zoknifonalaim elfogytak itt Trentóban, de már rendeltem otthonra, és ha a következő félévben sem kell jegyzetelni, akkor otthon mindenképp végig fogok zoknikat kötni. :) Na és ott van a baglyos pulcsim, amit már két hónapja vissza kéne bontanom, mert túl szűk lett hónaljban. Hiába olvastam a ravelrys projekteket, úgy döntöttem, hogy én sem vagyok vállas, és jó lesz nekem az eredeti minta - hát nem, úgy néz ki, hogy mégis vállas vagyok.
Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép,
utazóskötős, a hosszú vonat- és flixbusutak kihasználásának legjobb módja (volánbuszokon és BKK-n csak utazósolvasós verzióban tolom sajnos)
Az olvasás például egész jól megy, azért nem vagyok szélsebes, de tartom a szokásos tempómat. Ráadásul végre újra olvasok rendes fantasykat, hála egy kihívásnak molyon. Már nagyon hiányzott, nem tudom, miért nem olvastam az utóbbi időben. A kedvencem A szél neve. Plusz futás, vasalás meg csipkekötés közben szoktam hangoskönyvet olvasni, amit csak nem rég fedeztem fel, hogy mennyire hasznos. (Zenét nem szoktam hallgatni.) A mangaolvasás annyira nem megy jól, év elején kinéztem magamnak egy pár címet, hogy majd azokat elolvasom, hát idén még nem olvastam mangát. De animét legalább néztem, tegnap fejeztem be a Durarara!! utolsó évadát.
Persze vannak olyan hobbijaim is, amiket szinte teljesen elhanyagolok. Ilyenek a BJD-im, akik közül kettőt, Zaque-et és Peppart kihoztam Trentóba, de alig foglalkoztam velük. Remélem, valamikor visszajön a kedvem, hogy újra kreatív dolgokat alkossak nekik. Emlékszem, hogy Oriont még hurcoltam a lakáson belül mindenhová, és varrtam meg kötöttem is neki egy csomó mindent, az újak meg már csak vásárolt cuccokat kapnak, és alig néhány fotót. No meg ott van a körömfestés, amit gyakran elhanyagolok, mondván, hogy nem akarom, hogy lakkos legyen a kötésem. Mondjuk pont most ki van festve egy sand lakkal, és igazából 10 perc után már probléma nélkül tudtam kötni. A színezőről szinte teljesen megfeledkeztem. Ősszel megvettem magamnak a Titkos kertet, karácsonyra pedig kaptam Márktól egy Stabilo tűfilc készletet, de még mindig csak a harmadik ábrát színezgetem. Valahogy úgy érzem, hogy ennél hasznosabb "kreatív" tevékenység a kötés.
Említettem már, hogy ha hazamegyek, meg akarok tanulni keresztszemezni, meg fejlődni akarok a varrásban? Meg persze a horgolástól se kéne annyira félnem már...
És persze ott van, ami mindezt összefogja, a filofaxom, amit büszkén jelenthetem, hogy rendesen használom, és úgy érzem, hogy tényleg hasznos. Persze még van mit rajta csiszolni, de tényleg örülök, hogy van.
Szóval mit is kéne tennem, hogy mindenre jusson idő? Valamiféle beosztással, de még gondolkozom rajta pontosan, hogy kéne. A futásból hosszú távon is szeretném tartani a heti háromszori alkalmat, erre majd, ha kezdődik a következő félév, az órarend alapján kitűzök három napot. Mondjuk otthon nehezebb lesz, mint itt, mert itt van edzőterem, amiért egy év alatt húsz eurót kellett fizetni, és ha időben megy le az ember, akkor egyáltalán nincs tömeg. A kötésben igazából egy dolog zavar, amit eddig nem csináltam, hogy magam mögött hagytam egy félkész munkát. Remélem, még mielőtt hazaköltözök, lesz lelki erőm befejezni. Ja, és a kötős podcastokat vissza fogom vágni. Túl sokat nézek belőlük (hatot), és némelyik másfél óra. Mondjuk azt sosem nézem végig, csak a kötős részeket belőle. Vagy megbeszélem magammal, hogy nem gond, ha nem követem mindet hétről hétre. ;)
A BJD-zési kedvem remélhetőleg vissza fog térni, ha hazaköltözöm, és lesz fényképezőgépem. Valamilyen tervet kéne magam elé kitűzni, de egyelőre még fogalmam sincs, mi legyen az.
Ami a varrást illeti, a havi egy varrás projektet szeretném folytatni, amint hazaköltözöm.
Áprilisban az egyik hétvégén leugrottunk Velencébe egy napra. Előtte való nap derült ki, hogy egy barátunk a velencei reptérről indul pont aznap reggel Máltába, és mondta, hogy levisz minket is szívesen, mivel neki van kocsija. Kaptunk az alkalmon, néztünk is buszt a belvárosba, de aztán mikor odaértünk, kiderült, hogy az ő gépük nem a velencei, hanem a trevisói reptérről indul. Ahonnan a transzfer drágább, mint amennyibe az egész út került volna vonattal. Úgyhogy gyalogoltunk a trevisói vonatállomásig, ahol felszálltunk ugyanarra a vonatra, amelyikkel az eredeti tervek szerint mentünk volna.
Ez még önmagában nem lett volna probléma, de sajnos a gyalogolás során elvesztettem a kollégiumi belépőkártyámat, amit csak a vonatra felszállás után vettem észre. Nagyon kiakadtam, a félórás út felét gyakorlatilag végigbőgtem, mert gyűlölök elveszíteni dolgokat.* Pláne, hogy úgy tudtam, hogy az új kártya húsz euró, ami - valljuk be - nem kevés pénz. Sajnos ez az egész rányomta a bélyegét a kirándulásra, pedig teljesen ok nélküli volt, hiszen simán pótolható volt a kártyám, csak le kellett mennem a portára, amikor hazaértünk, és ráadásul az összeget is rosszul tudtam, és hat euró az új... De hiába nyugtattam magam ezzel, mégis folyamatosan ezen kattogott az agyam, és nem bírtam leállni.
Aztán pár nappal később újra elveszítettem valamit, és ráadásul most egy nehezebben pótolható holmit: a Mosó Masából készült nyakmelegítőmet, amit saját kezűleg kötöttem, és a fonalat már nem lehet kapni. Amikor rájöttem, hogy elveszett, először nem adtam fel a reményt, hanem keresgéltem egy pár helyen, de mivel halványlila gőzöm sem volt, hogy hol veszíthettem el, ezért egyre inkább halványult bennem a remény. Viszont ami furcsa, hogy nem éltem meg akkora tragádiaként, mint a kártya elvesztését, hanem mintha átfordult volna bennem egy kapcsoló,** és már nem is érdekel az egész. És különben is, legalább van okom új fonalat venni.
Remélem, ha a jövőben elveszítek valamit, képes leszek úgy kezelni, mint a nyakmelegítőt. Nem ér annyit az egész, hogy aggódjak miatta. Főleg, ha megengedhetem magamnak anyagilag az elveszítését, tehát igazából racionális okom sincs arra, hogy rágjam magam.
*Büszke vagyok rá, hogy eddig egy kötős eszközöm sem tűnt el, csak egy sorszámláló varázslatos módon a barátom szobájában.
Mostanában rengeteg blogot olvasok, mindenféle témában, és rá kellett, hogy jöjjek, hogy hiányzik a blogírás. Az utolsó löketet Sára adta meg, aki egy tizenhat éves lány, és a blogját olvasva akarva-akaratlanul is végig a saját régi személyes blogomra gondoltam, amit akkor írtam, amikor én voltam 14-16 éves.
Szóval igyekszem majd rendszeresen írni ide a jövőben. Sokféle hobbim van, kötés, varrás, futás, edzés, filofaxozás, illetve szeretnék megtanulni rendesen sminkelni, meg fejlődni a főzésben, plusz ha nyáron hazaköltözöm*, akkor szeretnék minél több tárolási praktikát bevetni a lakásunkon, hogy elférjenek a cuccaink.
Azt még nem tudom, hogy egybevonjam-e ezt a blogot a BJD-s blogommal (amit szintén elhanyagoltam már egy jó ideje). Mivel a BJD-kkel mostanában eléggé keveset foglalkozom, ezért szerintem el fognak itt férni.
*Jelenleg ugyanis Trentóban élek egy kollégiumban.
Zokni Márknak Regia 4-fädig Avenue Color kék-lila csíkos fonalból. Csak egy sima zokni lesz, hagyományos sarokkal, kontraszt színben (fehér), pont olyan, mint az előző. Ehhez minden itt van velem Trentóban, szóval hamarosan elkészül.
Újabb zokni Márknak Regia Monacóból. Mivel kevesebb, mint 10 dkg-om van, ezért mindenképp kontraszt színű sarka, és talán orra is lesz. Na de mi lesz ez a szín? Szürke? Sárga? Még kiderül, ezt be kell még szereznem. Meg nincs is nálam a fonal, szóval nem kell nagyon sietni. Plusz van még Márknak egy adag kékes zoknifonalam, amikről nem sikerült kiderítenem, hogy milyen márka, úgyhogy ő el lesz látva zoknikkal egy időre, az tuti. Ezért a következő pontokban már csak saját részre tervezett zoknikat fogok felsorolni.
Flying north socks nekem Drops Fabel 114 light pearl grey színből. Esetleg az eggyel sötétebb szürke 115-ből. Ha marad még elég fehér fonalam, akkor kontraszt színű sarokkal. (Látszik, hogy mi jön be mostanában...)
Drops Fabel 901 candy színből is szeretnék egy zoknit, rózsaszín sarokkal (ez legalább van).
Futottak még kategóriában, avagy színek, amik tetszenek, de nem tudom még, milyen mintával: 113 ruby red, 104 purple, 112 apple green, 804 blue/grey, 903 yellow pink, 904 lavender, Delight 17 rapsberry cake, 10 olive/rust/plum
Ja, szóval tervek azok vannak. Várom a Drops Sockalicioust (vagy a wool sale-t? Vajon melyik ad majd nagyobb kedvezményt?), addig szorgosan kötögetek azokból, amik nálam vannak. Legalább a 4-5-6-hoz szeretnék fonalat venni, és lehet, hogy festésre is adom a fejem, vagyis veszek még két gombolyag törtfehéret is.
