A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 13., péntek

Túl sok hobbi

Tudom, hogy ez eléggé first world problemnek tűnik, de ez az, ami engem mostanában a leginkább aggaszt, és emiatt érzem úgy, hogy nem haladok semmivel.

Most itt Trentóban nagyon barátságos órarendünk van (értsd: napi egy, de maximum 2 óra, amik közül az egész héten egy órára kötelező bejárni), ezért rengeteg a szabadidőm. Viszont nem foglalkozom olyan sokat a dolgaimmal, ahogy szeretnék, magyarán teljesen szétszórt vagyok.

Például van, amikor hetente négyszer is elmegyek futni, aztán hetekig csak hetente egyszer, mert most már eljutottam odáig, hogy sok idő, mire rendesen elfáradok. Aztán ott a kötés, amit van, amikor csinálok, van, amikor nem. Most például igen, de mivel most csak egy csipkekendő van a tűkön, ezért például sorozatnézés vagy óra közben nem tudok kötni. Ja, és a macerássága miatt több nap sem vettem a kezembe, mondván, hogy nem tudok vele eleget haladni, ha elkezdek dolgozni rajta. Ami hülyeség, mert sok kicsi sokra megy. Sajnos a zoknifonalaim elfogytak itt Trentóban, de már rendeltem otthonra, és ha a következő félévben sem kell jegyzetelni, akkor otthon mindenképp végig fogok zoknikat kötni. :) Na és ott van a baglyos pulcsim, amit már két hónapja vissza kéne bontanom, mert túl szűk lett hónaljban. Hiába olvastam a ravelrys projekteket, úgy döntöttem, hogy én sem vagyok vállas, és jó lesz nekem az eredeti minta - hát nem, úgy néz ki, hogy mégis vállas vagyok.

Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép,

utazóskötős, a hosszú vonat- és flixbusutak kihasználásának legjobb módja (volánbuszokon és BKK-n csak utazósolvasós verzióban tolom sajnos)

Az olvasás például egész jól megy, azért nem vagyok szélsebes, de tartom a szokásos tempómat. Ráadásul végre újra olvasok rendes fantasykat, hála egy kihívásnak molyon. Már nagyon hiányzott, nem tudom, miért nem olvastam az utóbbi időben. A kedvencem A szél neve. Plusz futás, vasalás meg csipkekötés közben szoktam hangoskönyvet olvasni, amit csak nem rég fedeztem fel, hogy mennyire hasznos. (Zenét nem szoktam hallgatni.) A mangaolvasás annyira nem megy jól, év elején kinéztem magamnak egy pár címet, hogy majd azokat elolvasom, hát idén még nem olvastam mangát. De animét legalább néztem, tegnap fejeztem be a Durarara!! utolsó évadát.

Persze vannak olyan hobbijaim is, amiket szinte teljesen elhanyagolok. Ilyenek a BJD-im, akik közül kettőt, Zaque-et és Peppart kihoztam Trentóba, de alig foglalkoztam velük. Remélem, valamikor visszajön a kedvem, hogy újra kreatív dolgokat alkossak nekik. Emlékszem, hogy Oriont még hurcoltam a lakáson belül mindenhová, és varrtam meg kötöttem is neki egy csomó mindent, az újak meg már csak vásárolt cuccokat kapnak, és alig néhány fotót. No meg ott van a körömfestés, amit gyakran elhanyagolok, mondván, hogy nem akarom, hogy lakkos legyen a kötésem. Mondjuk pont most ki van festve egy sand lakkal, és igazából 10 perc után már probléma nélkül tudtam kötni. A színezőről szinte teljesen megfeledkeztem. Ősszel megvettem magamnak a Titkos kertet, karácsonyra pedig kaptam Márktól egy Stabilo tűfilc készletet, de még mindig csak a harmadik ábrát színezgetem. Valahogy úgy érzem, hogy ennél hasznosabb "kreatív" tevékenység a kötés.

Említettem már, hogy ha hazamegyek, meg akarok tanulni keresztszemezni, meg fejlődni akarok a varrásban? Meg persze a horgolástól se kéne annyira félnem már...

És persze ott van, ami mindezt összefogja, a filofaxom, amit büszkén jelenthetem, hogy rendesen használom, és úgy érzem, hogy tényleg hasznos. Persze még van mit rajta csiszolni, de tényleg örülök, hogy van.

Szóval mit is kéne tennem, hogy mindenre jusson idő? Valamiféle beosztással, de még gondolkozom rajta pontosan, hogy kéne. A futásból hosszú távon is szeretném tartani a heti háromszori alkalmat, erre majd, ha kezdődik a következő félév, az órarend alapján kitűzök három napot. Mondjuk otthon nehezebb lesz, mint itt, mert itt van edzőterem, amiért egy év alatt húsz eurót kellett fizetni, és ha időben megy le az ember, akkor egyáltalán nincs tömeg. A kötésben igazából egy dolog zavar, amit eddig nem csináltam, hogy magam mögött hagytam egy félkész munkát. Remélem, még mielőtt hazaköltözök, lesz lelki erőm befejezni. Ja, és a kötős podcastokat vissza fogom vágni. Túl sokat nézek belőlük (hatot), és némelyik másfél óra. Mondjuk azt sosem nézem végig, csak a kötős részeket belőle. Vagy megbeszélem magammal, hogy nem gond, ha nem követem mindet hétről hétre. ;)

A BJD-zési kedvem remélhetőleg vissza fog térni, ha hazaköltözöm, és lesz fényképezőgépem. Valamilyen tervet kéne magam elé kitűzni, de egyelőre még fogalmam sincs, mi legyen az.

Ami a varrást illeti, a havi egy varrás projektet szeretném folytatni, amint hazaköltözöm.

Szurkoljatok!

2013. október 2., szerda

XXV. Eötvös 5km

Megkésve bár, de írok az 5vös 5km-ről, amire végül elmentem, túléltem, sőt, még pólót is szereztem (igaz nem én nyertem, hanem Márk, de nem ez a lényeg).

Sőt.

Egyéni csúcsot is döntöttem, vagyis:


Amúgy nagyon izgalmas volt úgy futni, hogy mások is vannak rajtam kívül, viszont nagyon frusztráló volt az, hogy sorban húztak el mellettem, és tudtam, hogy nem előzhetem őket vissza, mert akkor bizony soha nem érek be a célba (vagy csak jóval később). De aztán amikor már együtt voltam az én kategóriámmal, örültem, mert láttam, hogy sokan meg-megállnak, majd sprintelnek, és büszke voltam magamra, hogy én bizony futok végig. (Lehet, hogy nem kéne arra büszkének lenni, hogy ennyire lassan futok?)

De majd tavasszal visszavágok, és 30 alá faragom (bőven) az időmet. ;)

2013. szeptember 24., kedd

Holnap a nagy nap

Bizony, ami miatt elkezdtem futni, holnap el is jön. Már regisztráltam, át is vettem a csomagomat. És nagyon-nagyon izgulok, ma többször is szúrt a tüdőm (ami az izgalomnak a jele, tudniillik), és aggódom, hogy ki fognak nevetni / nem várnak meg / én leszek az utolsó.

De tegnap futottam 5 kilométert 32:25 alatt, úgyhogy csak nem én leszek az utolsó. *optimizmus*

2013. szeptember 2., hétfő

Szóval, futás

Kezdjük messziről a történetet. Régen sportos voltam, alsóban én voltam a második legjobb futó lány az osztályban (mondtam, hogy régen volt, ugye?), aztán jöttek ilyen-olyan betegségek, felmentés tesi alól, semmire sem jó gyógytesi és társai, és azzal végződött a történet, hogy hiába kung-fuzok két éve, még mindig olyan gyenge vagyok, hogy ha megtámadnának az utcán, elfutnék. Ha tudnék futni.

Másik része a történetnek az 5vös 5km, amelyet félévente rendeznek meg a Lágymányosi-campus körül. A huszonharmadikat nem láttam, épp számelmélet előadás után vánszorogtam haza az idejében, a huszonnegyediken a barátomnak drukkoltam (a végére értem le, programozás órám volt a kezdetekor), és aztán egy szép nyári napon úgy keltem fel, hogy én lefutom a huszonötödiket. Ezen felbuzdulva a nagy melegben nekiálltunk futni a barátommal, és ekkor derült ki, hogy nem bírok, csak úgy 500 m-t lefutni egyhuzamban, utána sétálva-futva szenvedem végig a maradékot. El is ment tőle kicsit a kedvem, aztán néhány héttel később, amikor hazaértem egy biciklitúráról, olvastam a hírt, hogy megvan a dátum, szeptember 25.

Hirtelen megszállt valami, és lementem futni kocogni. Valahogy sikerült megtalálnom egy olyan tempót, ami azért nem sétálás, de nem is olyan gyors futás, hogy kifulladjak fél km után, hanem egyenletesen tudok menni körbe-körbe. Azóta teszem ezt minden nap, három kilométert futok, kb. 21 perc alatt (nincsen okostelefonom, úgyhogy nem tudok pontosabb adatokkal szolgálni). Ha ezt a tempót sikerülne tartanom 5 km alatt, akkor az előző futás alapján kábé a 190. helyen érkeznék be. De ez még csak hiú ábránd, egyelőre még nem mertem 5 km-t lefutni.

A tervek valahogy így hangzanak:
augusztus 27-szeptember 2: 3 km (4 kör)
szeptember 3- 9: 3.75 km (5 kör)
szeptember 10-16: 4.5 km (6 kör)
szeptember 17-23: 5.25 km (7 kör)

Bár azt hiszem, ez egy elég gyenge lábakon álló terv, tekintve, hogy vasárnap felköltözöm Pestre, elszakadok hőn szeretett köröcskémtől az általános iskola körül, és ráadásul elindul a tanév, úgyhogy nem is lesz időm futni. De lesz. Nincs kifogás.