Vizsgaidőszak

Jól eltűntem, ez nagyrészt a lustaságomnak, kisrészt az ELTE-nek köszönhető.

Óráról órára tanulni nem sikerült, viszont véghezvittem azt a bravúrt, hogy az összes gyakjegyem ötös az analízist leszámítva, ami négyes. Elmentem azért javítózni, de nem készültem rá semmit, mert előző nap valszám vizsgám volt (ötös). Borzasztó érzés volt, mert mindegyik feladatnál láttam, hogy "igen, ilyet csináltunk sokat, DE HOGYAN?" Azért imádkoztam, hogy ne rontsa le mégis a jegyemet, de mint végül kiderült, ugyanannyi lett a pontszámom, mint az eredeti zh-n.

Viszont egyre jobban érzem, hogy nem megy a vizsgára tanulás. Rettenetesen szétszórt vagyok, és szétfolyik az egész napom. Például most sem ezt kéne írnom, hanem algebrát tanulnom.

Ma megszólaltam algebrán,

ami utoljára körülbelül fél évvel ezelőtt történt meg, (de az még egy másik tanárnál volt). Úgyhogy mindenkit meglepett, engem beleértve, a tanárt pedig annyira, hogy még a nevemet is megkérdezte.

Igen, tudtam a választ, mert csináltam házit, és annyit algebráztam tegnap, hogy meg is érdemeltem, hogy tudjam a választ. És kimondtam, hogy "Klein-csoport", ami valószínűleg még soha nem történt meg velem.

És az óra maradék részében is tudtam a válaszokat, de akkor már nem jelentkeztem. Jó érzés volt.

Lehet, tényleg óráról órára kéne tanulni...

XXV. Eötvös 5km

Megkésve bár, de írok az 5vös 5km-ről, amire végül elmentem, túléltem, sőt, még pólót is szereztem (igaz nem én nyertem, hanem Márk, de nem ez a lényeg).

Sőt.

Egyéni csúcsot is döntöttem, vagyis:

Amúgy nagyon izgalmas volt úgy futni, hogy mások is vannak rajtam kívül, viszont nagyon frusztráló volt az, hogy sorban húztak el mellettem, és tudtam, hogy nem előzhetem őket vissza, mert akkor bizony soha nem érek be a célba (vagy csak jóval később). De aztán amikor már együtt voltam az én kategóriámmal, örültem, mert láttam, hogy sokan meg-megállnak, majd sprintelnek, és büszke voltam magamra, hogy én bizony futok végig. (Lehet, hogy nem kéne arra büszkének lenni, hogy ennyire lassan futok?)

De majd tavasszal visszavágok, és 30 alá faragom (bőven) az időmet. ;)

Holnap a nagy nap

Bizony, ami miatt elkezdtem futni, holnap el is jön. Már regisztráltam, át is vettem a csomagomat. És nagyon-nagyon izgulok, ma többször is szúrt a tüdőm (ami az izgalomnak a jele, tudniillik), és aggódom, hogy ki fognak nevetni / nem várnak meg / én leszek az utolsó.

De tegnap futottam 5 kilométert 32:25 alatt, úgyhogy csak nem én leszek az utolsó. *optimizmus*

Akartam írni Neptun-szidós posztot,

aztán rájöttem, hogy igazából nincs is rá okom. Jó, tényleg az elején volt valami gebasz a rangsorpontszámokkal, és de aztán küldtek egy üzenetet, hogy hogyan kell megcsinálni, hogy jó legyen, és igen, aztán kitolták a határidőket, (ez engem szomorúan érintett, ugyanis előző félévben a kitolt határidő alatt csúsztam le két gyakomról) de valahogy sikerült olyan jó pontszámokat összekaparnom, hogy úgy variálgattam az órarendemet, ahogy nekem tetszik.

Ha valakit szidni akarok most, azok a csoporttársaim. Ugyanis az egyik kötelezően válaszhatóból négy gyak indult, mert jóval többen vették fel, mint az várható volt. Aztán az első héten ez a jóval többség le is adta a tárgyat. Ezért most megszűnt a gyakom, és a tökéletesen összerakott, lyukmentes órarendem teljesen szétesett, és kedden négytől hatig megint benn fog enni a fene az egyetemen. (Úgy tűnik, ez már csak ilyen megszokott dolog, ugyanis az előző két félévben is benn voltam egész nap kedden.)

Grr.

Szóval, futás

Kezdjük messziről a történetet. Régen sportos voltam, alsóban én voltam a második legjobb futó lány az osztályban (mondtam, hogy régen volt, ugye?), aztán jöttek ilyen-olyan betegségek, felmentés tesi alól, semmire sem jó gyógytesi és társai, és azzal végződött a történet, hogy hiába kung-fuzok két éve, még mindig olyan gyenge vagyok, hogy ha megtámadnának az utcán, elfutnék. Ha tudnék futni.

Másik része a történetnek az 5vös 5km, amelyet félévente rendeznek meg a Lágymányosi-campus körül. A huszonharmadikat nem láttam, épp számelmélet előadás után vánszorogtam haza az idejében, a huszonnegyediken a barátomnak drukkoltam (a végére értem le, programozás órám volt a kezdetekor), és aztán egy szép nyári napon úgy keltem fel, hogy én lefutom a huszonötödiket. Ezen felbuzdulva a nagy melegben nekiálltunk futni a barátommal, és ekkor derült ki, hogy nem bírok, csak úgy 500 m-t lefutni egyhuzamban, utána sétálva-futva szenvedem végig a maradékot. El is ment tőle kicsit a kedvem, aztán néhány héttel később, amikor hazaértem egy biciklitúráról, olvastam a hírt, hogy megvan a dátum, szeptember 25.

Hirtelen megszállt valami, és lementem futni kocogni. Valahogy sikerült megtalálnom egy olyan tempót, ami azért nem sétálás, de nem is olyan gyors futás, hogy kifulladjak fél km után, hanem egyenletesen tudok menni körbe-körbe. Azóta teszem ezt minden nap, három kilométert futok, kb. 21 perc alatt (nincsen okostelefonom, úgyhogy nem tudok pontosabb adatokkal szolgálni). Ha ezt a tempót sikerülne tartanom 5 km alatt, akkor az előző futás alapján kábé a 190. helyen érkeznék be. De ez még csak hiú ábránd, egyelőre még nem mertem 5 km-t lefutni.

A tervek valahogy így hangzanak:
augusztus 27-szeptember 2: 3 km (4 kör)
szeptember 3- 9: 3.75 km (5 kör)
szeptember 10-16: 4.5 km (6 kör)
szeptember 17-23: 5.25 km (7 kör)

Bár azt hiszem, ez egy elég gyenge lábakon álló terv, tekintve, hogy vasárnap felköltözöm Pestre, elszakadok hőn szeretett köröcskémtől az általános iskola körül, és ráadásul elindul a tanév, úgyhogy nem is lesz időm futni. De lesz. Nincs kifogás.

Egy újabb blog

...mert nekem nem elég egy blog, nekem kettő kell, hogy aztán ne nézzek feléjük csak kéthavonta. (Én szóltam, előre.)

Szóval, mostanában egyre több mindent csinálok a babázáson kívül, és néha volna kedvem ezeket a dolgokat megörökíteni. Tavaly ugyanígy évkezdés előtt terveztem blogot, mert hogy mennyire király lesz az életem egyetemistaként, és biztos mindenki kíváncsi lenne rá. Hát, ezt már sosem tudjuk meg, de még mindig egyetemista vagyok, és valószínűleg ezzel kapcsolatban is lesznek bejegyzések.

A babás blogot nem akartam átalakítani mindenessé, mert azok közül, akik ott követnek, gyanítom nem mindenkit érdekel az, hogy kötöttem magamnak zoknit / már le tudok futni 5 km-t egyhuzamban (egyiket sem csináltam még).

A címe amúgy gyanúsan arra utal, mintha sokat futnék. Mostanában futok kocogok is, és eredendően futós blogot akartam, de nem lehet hat blogom, az azért már mégiscsak túlzás, úgyhogy maradt a babás meg ez, zanzásítva. Címnek amúgy meg Golden Eyest akartam, ez évek óta a blogjaimnak a címe, de sajnos foglalt a cím, nézzétek meg, remek, értékes blog van már ott.

A végső döntő pillanat pedig az volt, hogy találtam molyon egy olyan wigdetet, amit ki lehet rakni a blogom oldalába, hogy éppen mit olvasok, na és a babás blogom oldalába mégse rakhatom ki, úgyhogy kellett egy blog, ahová kirakom.

Meg amúgy is van ravon is hasonló widget és a kettő együtt milyen jól néz már ki.

Nézzetek jobbra.

Nem működik.