Megkésve bár, de írok az 5vös 5km-ről, amire végül elmentem, túléltem, sőt, még pólót is szereztem (igaz nem én nyertem, hanem Márk, de nem ez a lényeg).
Sőt.
Egyéni csúcsot is döntöttem, vagyis:
Amúgy nagyon izgalmas volt úgy futni, hogy mások is vannak rajtam kívül, viszont nagyon frusztráló volt az, hogy sorban húztak el mellettem, és tudtam, hogy nem előzhetem őket vissza, mert akkor bizony soha nem érek be a célba (vagy csak jóval később). De aztán amikor már együtt voltam az én kategóriámmal, örültem, mert láttam, hogy sokan meg-megállnak, majd sprintelnek, és büszke voltam magamra, hogy én bizony futok végig. (Lehet, hogy nem kéne arra büszkének lenni, hogy ennyire lassan futok?)
De majd tavasszal visszavágok, és 30 alá faragom (bőven) az időmet. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése