Mithril vigasztalni próbál

Analízis beugrón sokan megbuktak*. Köztük egy haverom is, akinek 4 hibája lett, és max. 3 hibával engedik át az embereket.

Én: Na de legközelebb már biztos sikerülni fog.
Haver: Ja, biztos...
Tanár: Elnézést, a 10. feladat nem c hanem b!
Haver: Király, akkor öt hibám van...
Én: Na, de akkor nem majdnem lett meg! Örülj!
Haver: ...
Én: Gondolj bele, hogy milyen lett volna, ha csak 3 hibád van alapból, és most szól a tanár, hogy mégse!
Haver: ...Az tényleg szar lett volna *rezignáltan mered a távolba, majd el*

Legközelebb inkább meg sem próbálkozom vele. :'D


*ide azt írtam először, hogy megbuktunk. Megbuktunk??? Én nem buktam meg!

Szétesek lassan

De nagyon.

Kezdődött ugye a valszám ötössel, aminek nagyon örültem, aztán meghallottam, hogy Javaból bukik mindenki, jött az algebra hármas, gondoltam, segáz, mindenkivel megesik, de jött a kegyelemdöfés, az analízis kettes, és holnap pedig megyek én is bukni Javaból.

Elegem van az egészből, és nem tudom, hogy miért nem megy a tanulás. Egész nap ott ülök a jegyzetek felett, tanulok, és nem marad meg belőle semmi. Nem tudok egyszerűen koncentrálni, és legszívesebben hagynám az egészet a fenébe.

De sajnos nem lehet.

:(

Viszont, hogy ne legyek ilyen roppant negatív, hamarosan beszerzek két Dragonlance-es könyvet, amiknek sajnos rég abbahagytam a gyűjtését, pedig még sok (pontosan 21) kötet hiányzik a magyarul kiadottak közül. De hála a Delta Vision új akciójának, most be fogom hozni a lemaradást. *.* Csak győzzem elolvasni mindet!

Vizsgaidőszak

Jól eltűntem, ez nagyrészt a lustaságomnak, kisrészt az ELTE-nek köszönhető.

Óráról órára tanulni nem sikerült, viszont véghezvittem azt a bravúrt, hogy az összes gyakjegyem ötös az analízist leszámítva, ami négyes. Elmentem azért javítózni, de nem készültem rá semmit, mert előző nap valszám vizsgám volt (ötös). Borzasztó érzés volt, mert mindegyik feladatnál láttam, hogy "igen, ilyet csináltunk sokat, DE HOGYAN?" Azért imádkoztam, hogy ne rontsa le mégis a jegyemet, de mint végül kiderült, ugyanannyi lett a pontszámom, mint az eredeti zh-n.

Viszont egyre jobban érzem, hogy nem megy a vizsgára tanulás. Rettenetesen szétszórt vagyok, és szétfolyik az egész napom. Például most sem ezt kéne írnom, hanem algebrát tanulnom.

Ma megszólaltam algebrán,

ami utoljára körülbelül fél évvel ezelőtt történt meg, (de az még egy másik tanárnál volt). Úgyhogy mindenkit meglepett, engem beleértve, a tanárt pedig annyira, hogy még a nevemet is megkérdezte.

Igen, tudtam a választ, mert csináltam házit, és annyit algebráztam tegnap, hogy meg is érdemeltem, hogy tudjam a választ. És kimondtam, hogy "Klein-csoport", ami valószínűleg még soha nem történt meg velem.

És az óra maradék részében is tudtam a válaszokat, de akkor már nem jelentkeztem. Jó érzés volt.

Lehet, tényleg óráról órára kéne tanulni...

Akartam írni Neptun-szidós posztot,

aztán rájöttem, hogy igazából nincs is rá okom. Jó, tényleg az elején volt valami gebasz a rangsorpontszámokkal, és de aztán küldtek egy üzenetet, hogy hogyan kell megcsinálni, hogy jó legyen, és igen, aztán kitolták a határidőket, (ez engem szomorúan érintett, ugyanis előző félévben a kitolt határidő alatt csúsztam le két gyakomról) de valahogy sikerült olyan jó pontszámokat összekaparnom, hogy úgy variálgattam az órarendemet, ahogy nekem tetszik.

Ha valakit szidni akarok most, azok a csoporttársaim. Ugyanis az egyik kötelezően válaszhatóból négy gyak indult, mert jóval többen vették fel, mint az várható volt. Aztán az első héten ez a jóval többség le is adta a tárgyat. Ezért most megszűnt a gyakom, és a tökéletesen összerakott, lyukmentes órarendem teljesen szétesett, és kedden négytől hatig megint benn fog enni a fene az egyetemen. (Úgy tűnik, ez már csak ilyen megszokott dolog, ugyanis az előző két félévben is benn voltam egész nap kedden.)

Grr.