Szerda is van, wip is van, hát miért ne írjak egy ilyen bejegyzést? Ugyan a neve angolul (WipWednesday) jobban hangzik, de mivel sok blogon láttam már a heti rendszerességgel megjelenő bejegyzéseket, úgy döntöttem, én is beállok a sorba. Persze minden héten nem lesz ilyen, mert nem vagyok villámgyors, ami a projekteket illeti, de amikor összegyűlik egy bejegyzésrevaló újdonság, akkor majd írok róla egy összefoglalót.
Nézzük csak, min ügyködöm mostanában. A fő projektem a Rock Island kendő, amit Barka Szitakötőből kötök. Ezt a fonalat másodkézből vettem, miután megszűnt a bolti forgalmazás, emlékszem, jól ki lettem röhögve, miután közöltem, hogy babakardigán lesz belőle. Mármint játékbaba. (Mert hát ugye, nyilván csak kendőt szabad kötni a finom merinóból. Nem akartam elmagyarázni, hogy a babáim százszor többe kerülnek, mint egy gombolyag merinó...) Aztán tényleg nem lett belőle kardigán, egy babakendőt kötöttem pár grammjából, aztán meg csak rakosgattam ide-oda, persze Trentóba is kihoztam, hátha megjön az ihlet. Végül nemrég eszembe jutott, hogy már évek óta meg akarom kötni ezt a kendőt, úgyhogy neki is vágtam.
Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép,
Persze nem ment olyan könnyen, ahogy azt elképzeltem. Ilyen vékony fonallal, meg úgy, hogy általában szorosan kötök, olyan kínszenvedés volt a k2tog-okat lekötni, hogy életemben először éreztem át a csipketűk létjogosultságát. Aztán úgy 10 ismétlés után kezdtem ráérezni, és ösztönösen lazábban vezettem a fonalat, hogy ne szívassam nagyon meg magam. De nem haladtam így se túl gyorsan vele. Április közepén kezdtem, és ugyan már a finisben vagyok, de magamat ismerve örülhetek, ha befejezem május végéig.
Aztán itt van a másik, az Owls pulcsi, amit úgy gondoltam, hogy soha nem fogom megkötni, mert jó minőségű fonalból még az XS-es mérethez való mennyiség is egy vagyonba kerül. Aztán Eindhovenben járva egy fonalbolt leárazott részlegén találtam 10 gombolyag Schachenmayr Boston Sun Pastellt, 1 euró / gombolyag áron. Hülye lettem volna nem megvenni. :)
Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép,
Viszont sajnos nem olvasgattam a többi ravelrys projektet (pedig általában szoktam), illetve amikor olvastam, akkor sem fogadtam meg a tanácsokat. Így lett túl szűk hónaljban, miután felpróbáltam. Úgyhogy vissza fogom bontani hónaljig (szerencsére alulról kötött, vagyis felül van vége). De még nem vettem rá magamat...
Ami a jövőbeni terveket illeti, egy gombolyagon kívül az összes fonalat hazavitettem szüleimmel, amikor nemrég meglátogattak. Ez az egy gombolyag pedig egy Bilum Pukpuk Erika színben, ami jelenleg az egyetlen kézzel festett fonal, amit birtokolok (és nem én festettem). Még nem vagyok benne biztos, hogy mi készül belőle, de ha befejeztem a fentieket, mindenképpen belebökök!
Tudom, hogy ez eléggé first world problemnek tűnik, de ez az, ami engem mostanában a leginkább aggaszt, és emiatt érzem úgy, hogy nem haladok semmivel.
Most itt Trentóban nagyon barátságos órarendünk van (értsd: napi egy, de maximum 2 óra, amik közül az egész héten egy órára kötelező bejárni), ezért rengeteg a szabadidőm. Viszont nem foglalkozom olyan sokat a dolgaimmal, ahogy szeretnék, magyarán teljesen szétszórt vagyok.
Például van, amikor hetente négyszer is elmegyek futni, aztán hetekig csak hetente egyszer, mert most már eljutottam odáig, hogy sok idő, mire rendesen elfáradok. Aztán ott a kötés, amit van, amikor csinálok, van, amikor nem. Most például igen, de mivel most csak egy csipkekendő van a tűkön, ezért például sorozatnézés vagy óra közben nem tudok kötni. Ja, és a macerássága miatt több nap sem vettem a kezembe, mondván, hogy nem tudok vele eleget haladni, ha elkezdek dolgozni rajta. Ami hülyeség, mert sok kicsi sokra megy. Sajnos a zoknifonalaim elfogytak itt Trentóban, de már rendeltem otthonra, és ha a következő félévben sem kell jegyzetelni, akkor otthon mindenképp végig fogok zoknikat kötni. :) Na és ott van a baglyos pulcsim, amit már két hónapja vissza kéne bontanom, mert túl szűk lett hónaljban. Hiába olvastam a ravelrys projekteket, úgy döntöttem, hogy én sem vagyok vállas, és jó lesz nekem az eredeti minta - hát nem, úgy néz ki, hogy mégis vállas vagyok.
Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép,
utazóskötős, a hosszú vonat- és flixbusutak kihasználásának legjobb módja (volánbuszokon és BKK-n csak utazósolvasós verzióban tolom sajnos)
Az olvasás például egész jól megy, azért nem vagyok szélsebes, de tartom a szokásos tempómat. Ráadásul végre újra olvasok rendes fantasykat, hála egy kihívásnak molyon. Már nagyon hiányzott, nem tudom, miért nem olvastam az utóbbi időben. A kedvencem A szél neve. Plusz futás, vasalás meg csipkekötés közben szoktam hangoskönyvet olvasni, amit csak nem rég fedeztem fel, hogy mennyire hasznos. (Zenét nem szoktam hallgatni.) A mangaolvasás annyira nem megy jól, év elején kinéztem magamnak egy pár címet, hogy majd azokat elolvasom, hát idén még nem olvastam mangát. De animét legalább néztem, tegnap fejeztem be a Durarara!! utolsó évadát.
Persze vannak olyan hobbijaim is, amiket szinte teljesen elhanyagolok. Ilyenek a BJD-im, akik közül kettőt, Zaque-et és Peppart kihoztam Trentóba, de alig foglalkoztam velük. Remélem, valamikor visszajön a kedvem, hogy újra kreatív dolgokat alkossak nekik. Emlékszem, hogy Oriont még hurcoltam a lakáson belül mindenhová, és varrtam meg kötöttem is neki egy csomó mindent, az újak meg már csak vásárolt cuccokat kapnak, és alig néhány fotót. No meg ott van a körömfestés, amit gyakran elhanyagolok, mondván, hogy nem akarom, hogy lakkos legyen a kötésem. Mondjuk pont most ki van festve egy sand lakkal, és igazából 10 perc után már probléma nélkül tudtam kötni. A színezőről szinte teljesen megfeledkeztem. Ősszel megvettem magamnak a Titkos kertet, karácsonyra pedig kaptam Márktól egy Stabilo tűfilc készletet, de még mindig csak a harmadik ábrát színezgetem. Valahogy úgy érzem, hogy ennél hasznosabb "kreatív" tevékenység a kötés.
Említettem már, hogy ha hazamegyek, meg akarok tanulni keresztszemezni, meg fejlődni akarok a varrásban? Meg persze a horgolástól se kéne annyira félnem már...
És persze ott van, ami mindezt összefogja, a filofaxom, amit büszkén jelenthetem, hogy rendesen használom, és úgy érzem, hogy tényleg hasznos. Persze még van mit rajta csiszolni, de tényleg örülök, hogy van.
Szóval mit is kéne tennem, hogy mindenre jusson idő? Valamiféle beosztással, de még gondolkozom rajta pontosan, hogy kéne. A futásból hosszú távon is szeretném tartani a heti háromszori alkalmat, erre majd, ha kezdődik a következő félév, az órarend alapján kitűzök három napot. Mondjuk otthon nehezebb lesz, mint itt, mert itt van edzőterem, amiért egy év alatt húsz eurót kellett fizetni, és ha időben megy le az ember, akkor egyáltalán nincs tömeg. A kötésben igazából egy dolog zavar, amit eddig nem csináltam, hogy magam mögött hagytam egy félkész munkát. Remélem, még mielőtt hazaköltözök, lesz lelki erőm befejezni. Ja, és a kötős podcastokat vissza fogom vágni. Túl sokat nézek belőlük (hatot), és némelyik másfél óra. Mondjuk azt sosem nézem végig, csak a kötős részeket belőle. Vagy megbeszélem magammal, hogy nem gond, ha nem követem mindet hétről hétre. ;)
A BJD-zési kedvem remélhetőleg vissza fog térni, ha hazaköltözöm, és lesz fényképezőgépem. Valamilyen tervet kéne magam elé kitűzni, de egyelőre még fogalmam sincs, mi legyen az.
Ami a varrást illeti, a havi egy varrás projektet szeretném folytatni, amint hazaköltözöm.
